Az alkotmányosság a szabad és egyenlő polgárok egyéni és kollektív önkormányzása iránti elkötelezettség jogi intézményesítése. Állami szinten ez az elkötelezettség általában írott alkotmány formájában jelenik meg, és magában foglalja az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság iránti elkötelezettséget.  Nincs olyan 1990 után elfogadott alkotmány, amely ne kötelezné el magát az alkotmányosság e három normatív pillére mellett. Az alkotmányosság a transznacionális jog progresszív fejlődésének is központi eleme (lásd például az EUSZ 2. cikkét, az Európa Tanács alapokmányának preambulumát vagy az ENSZ Közgyűlése által 2012. szeptember 24-én elfogadott nyilatkozatot). Az összehasonlító alkotmányjog és -elmélet, valamint az európai és nemzetközi jog módszereit használva vizsgálom az alkotmányos elkötelezettségek mibenlétét és lényegét, hogy megértsem az emberi jogok, a jogállamiság és a demokráciát ért támadásokat, és hogy feltérképezzem az azokra adható lehetséges válaszokat.

Az alkotmányos demokráciák által biztosított egyik fontos szakmai szabadság a tudomány szabadsága. A tudomány szabadsága mostoha helyzetben van a többi alapvető joghoz képest, a szabadságot érintő értelmezések és viták sokkal kevésbé kidolgozottak az elméleti szakirodalomban Európában, mint ahogyan azt a legtöbb kutató gondolná. Mind a tudományos szakirodalomban mind a gyakorlatorientált kommentárok között kevés az olyan szakcikk, amely kifejezetten a tudomány szabadságának mibenlétével, korlátaival és joggyakorlatával foglalkozik. A kutatási kérdések: Mi a tudomány szabadságának normatív értelme? Mik e szabadság határai az alkotmányos demokráciában? Meddig terjed a tudomány szabadsága, milyen más jogok és szabadságok korlátozhatják? Milyen elvárásokat támaszthat a társadalom és a politikai döntéshozók az akadémiai szférával szemben?