Hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után elhunyt Darvas Ágnes egyetemi docens, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének meghatározó oktatója, a tanszék korábbi vezetője, a magyar szociálpolitika és gyermekjóléti szakma kiemelkedő alakja. Életművét az igazságosság, a gyerekek esélyeinek növelése és a hallgatók iránti lankadatlan figyelem hatotta át.
Darvas Ágnes 1977-ben gyógypedagógus–pszichopedagógus szakos diplomát szerzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Szociológusi oklevelét 1986-ban az ELTE-n vette át. Utak vagy tévutak? A családtámogatások alakulása Közép-Kelet-Európában a rendszerváltás óta. című doktori értekezését 2001-ben védte meg az ELTE szociálpolitika képzési programján.
Darvas Ágnes pályája a gyermekvédelem és a szociális munka frontvonalán indult: már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején elkötelezetten dolgozott a legkiszolgáltatottabb gyerekekért, legyen szó nevelőszülői csoportokról vagy nevelési tanácsadásról. Ez a gyakorlati tapasztalat később meghatározta kutatói és szakmafejlesztő munkáját is.
1982 óta tanított a felsőoktatásban: pályáját a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán kezdte, ahol 1991-től szociális munkásokat oktatott. 1997-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta munkáját. 2002-ben egyetemi docensi kinevezést kapott, 2013 és 2018 között a Szociális Munka Tanszék vezetője lett. Nyugdíjba vonulását követően az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen kapott egyetemi docensi kinevezést.
Az ezredfordulótól kezdve egyre nagyobb szerepet vállalt országos jelentőségű programokban, amelyek a szociális ellátórendszer megújítását, a gyermekszegénység csökkentését és a társadalmi kirekesztés visszaszorítását célozták. A gyerekek esélyegyenlőségének növeléséért végzett munkája példamutató volt: az MTA Társadalomkutató Intézet Gyermekszegénység elleni Programirodájában vezető kutatóként dolgozott 2005 és 2011 között. Itt több országos hatású program szakmai előkészítésében, kísérésében vállalt szerepet.
Szakmai közéleti tevékenysége ugyancsak széles körű volt: a Gyerekesély Közhasznú Egyesület elnökeként, a Magyar Szegénységellenes Alapítvány kuratóriumi tagjaként, a Gyermekjogi Civil Koalíciója alapítójaként, valamint a Párbeszéd és az Esély folyóiratok szerkesztői-közösségeiben dolgozva hidat teremtett a tudomány, a szakpolitika és a gyakorlat között.
Oktatói hivatásának egyik legfontosabb pillére a tehetséggondozás volt. Számtalan szakdolgozat konzulenseként segítette hallgatóit – köztük több díjazott munkát is –, rendszeresen bírálta a kari TDK- és OTDK-dolgozatokat, számos doktori kutatást vezetett, és kezdeményezője volt a Tanszéki Csütörtök Estek eseménysorozatnak, illetve a Kulcskérdések konferencia hallgatóbarát, bevonó szemléletének. A Szociális Munka Világnapja hazai rendezvényeinek megerősödésében is fontos szerepet vállalt, következetesen teret adva a pályakezdőknek és a gyakorlati szakembereknek.
Szakmai munkáját 2025-ben II. Kerületért Emlékéremmel ismerte el a II. kerületi Önkormányzat.
Tanítványai, kollégái és a szakmai közösség számára Darvas Ágnes nemcsak szociálpolitikus és tanár volt, hanem bizalmat adó, figyelmes mentor: támogatásával és konstruktív kritikájával egyszerre ösztönözte az önálló gondolkodást és a szakmai igényességet. Ahogyan pályájáról egy korábbi egyetemi méltatás is kiemelte: a tehetségek kibontakoztatásán és a szakma professzionalizálásán dolgozott fáradhatatlanul.
Az ELTE Társadalomtudományi Kar közössége hálával és tisztelettel őrzi emlékét. Mindaz, amit a gyerekek esélyeiért, a családokért, a hallgatókért és a szociális munka ügyéért tett, tovább él a kutatásokban, a szociális képzésekben és abban az értékközösségben, amelynek formálásában elévülhetetlen érdemei vannak. Nyugodjon békében.
A Némedi Dénes Könyvtár összeállítása Darvas Ágnes publikációiból.