A jelenlegi európai uniós, a V4-es és a szélesebb Duna régió fejlesztési programjaiban is szerepel az EU-s tagságra pályázó hat nyugat-balkáni ország (Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó, Észak-Macedónia, Albánia) kapcsolatainak átfogó értékelése és a vonatkozó stratégiák megfogalmazása. Az Európai Unió elemi érdeke a Nyugat-Balkán Európához való közeledése, a gazdasági és politikai reformok hatékony végrehajtása, a konfliktus átalakítása, a régió stabilizációja és demokratikus fejlődésének segítése. A nyugat-balkáni államok csatlakozása erősen átpolitizált környezetben zajlik, a régió európaizációs perspektíváit a 2014-ben hirdetett bővítési szünet, a 2015-ben tetőző, de azóta is állandó intézkedéseket kívánó migrációs krízis, a Brexit utáni változó jogi keretek és a Covid-19 világjárvány gazdaságpolitikai kihívásai között kell megvitatni.

Az erőszakos konfliktusok utáni ab nihilo mnemonikus térben az emlékezés válik az empirikus és episztemológiai tudás elsődleges forrásává és szubverzív kifejezésmódjává, amelyekkel a Nyugat-Balkán térség közösségei, ideértve a diaszpórákat, képesek a megbékélés narratíváit (újra)definiálni és identitásukat (újra)konstruálni. Maga a balkáni diaszpóra kutatása az 1990-es évek balkáni háborúinak vége óta több szempontból is önálló diszciplínává vált, és mércét állít az emlékezés, a trauma reprezentációjának, a megbékélés és az identitás politikájával kapcsolatos ismeretek széles körű értékelésében. A kutatás kiemelt célja a források és módszerek széles körű szintézisével a 20. század vége óta a Nyugat-Balkánról való áttelepülések feltárása. Az elemzések célja olyan (poszt)migrációs trendek és kihívások átfogó feltérképezése, mint transzlokalizmus, mobil állampolgárság, diaszpóraturizmus, jugonosztalgia, transzgenerációs traumák és kulturális talajveszteség. További cél annak vizsgálata, hogy az interdiszciplináris társadalomtudományok milyen releváns értelmezéseket kínálnak annak bemutatására, hogyan határozható meg az identitáspolitika az emlékezés és a megbékélés szempontjából, és hogyan befolyásolják mind a kollektív, mind az egyéni narratívákat? Ennek érdekében a kutatás vizsgálja a történelmi ok-okozati összefüggések természetét, az emlékezetpolitika konstruálását és problematikáit, valamint azt, hogy a különböző narratívák és reprezentációs formák – tanúvallomások, fikciók, fotódokumentumok, és újságírói tudósítások – a megbékélés és a megbocsátás különböző változatait vagy felfogásait szolgálják.

A migráció meghatározó eleme a Balkán térség történelmének, amelyet az 1990-es évek pusztító háborúi és menekültválságai tovább fokoztak. A migráció magában foglalja az emberek tömeges, reguláris és irreguláris mozgását, és ezt a folyamatot a globális gazdasági, politikai és társadalmi erők egyaránt informálják. Safran (1991) definíciójában, a diaszpóra a népesség határokon átnyúló szétszóródását és az identitás, mint különálló közösség kialakítását írja le, sok esetben valós vagy konstruált nemzethez fűződő kapcsolatokra hivatkozva. A kutatás ezeket a különböző, de egymással összefüggő fogalmakat tárja fel, bemutatja az aktuális trendeket és kihívásokat. Célja a migránsok kategóriáinak, valamint a népek mozgásának és a transznacionális sémák társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai dimenzióinak szisztematikus feltárása. Konkrét esetek és folyamatok elemzését is tartalmazza, kiemelten a st. louis-i boszniai diaszpóraközösséget az Egyesült Államokban. A kutatás célja bizonyítani, hogy miközben a migráció és a diaszpórák a történelem során mindig is léteztek, globalizált világukban a hazájukkal transznacionális kapcsolatokat fenntartó közösségek paradigmaváltásokat mutatnak. Az IOM 2018-as felmérése a bosznia-hercegovinai diaszpóráról például arra mutat rá, hogy a boszniai migráció mozgatórugóit az 1990-es években jellemzően a push tényezők helyett a pull tényezők dominálják. A következő kutatási kérdések fogalmazódnak meg: Hogyan építhető szolidaritás a transznacionális migráció esetében a befogadó országokban? Milyen módon tartanak fenn kapcsolatot a migránsok származási országuk közösségeivel? Hogyan lehet kulturálisan (újra)definiálni a migráns identitást a diaszpórában a szülőföldhöz való kapcsolat alapján? Hogyan lehet a diaszpóra a fejlődés motorja az anyaországban?