A kutatásomban a nem sokkal Mao Zedong halála után, 1978-ban bevezetett „reform és nyitás” programhoz kapcsolódó politikai diskurzusokat vizsgálom. Értelmezésem szerint a reformot elindító Deng Xiaoping a „kínai sajátosságú szocializmus” formájában egy olyan hegemonikus diskurzust artikulált, amely lényegében újradefiniálta a Mao utáni kínai társadalmi és gazdasági berendezkedést. Ernesto Laclau és Chantal Mouffe (az Essex Iskola) diskurzuselméletének fogalmai mentén igyekszem rekonstruálni és értelmezni a Kínai Kommunista Párt vezetőinek – Jiang Zemin-nek, Hu Jintaonak, és Xi Jinping-nek – a „kínai sajátosságú szocializmust” kiegészítő és az aktuális társadalmi kihívásokhoz alakító vezetői diskurzusait.

Tőkei Ferenc magyar sinológus és marxista gondolkodó azzal szerzett nemzetközi hírnevet, hogy az 1960-as években részt vett az ázsiai termelési módról szóló vita felélénkítésében. Az 1965-ben megjelent Az „ázsiai termelési mód” kérdéséhez című írása magyar, angol és francia nyelven is megjelent. A könyvnek kimondott célja volt, hogy „visszavegye” a marxi fogalmat Karl August Wittfogeltől, ennek megfelelően a könyv tartalmazza az ÁTM-re vonatkozó marxi utalások filológiai elemzését és a forradalom előtti kínai társadalom történelmi materialista értelmezését.

Az ÁTM a „legvitatottabb termelési mód”, és ez több tényezőre vezethető vissza azon túl, hogy a marxi korpusz adós marad egy egyértelmű és koherens definícióval. Tudománypolitikai szempontból a fogalom a nem-európai társadalmak társadalmi formációinak európai nézőpontból történő értelmezéséhez köthető, ami vitathatatlanul orientalista jellegű történelmi narratívákat eredményez. Az ÁTM körüli további ellentmondások a szocialista mozgalom történetéből és a sztálinizmus intézményesüléséből vezethetők le: az 1930-as évek közepe után az ÁTM fenntartását trockista elhajlásként értelmezték, ezért Sztálin haláláig eltűnt a szovjet intellektuális diskurzusból. Ráadásul Wittfogel munkássága révén összefonódott a szocialista blokk statikus, birodalmi jellegének kritikájával.

Érdekes kérdésnek tűnik, hogy hogyan értelmezhető az ázsiai termelési mód visszatérése az intézményesített baloldali diskurzusba, különösen az Európában egyre népszerűbbé váló, a Globális Délről érkező progresszív baloldali eszmék kontextusában, ugyanakkor nyilvánvalóan az 1956 utáni Magyar Népköztársaságban folytatott diskurzus szempontjából is sajátos implikációk azonosíthatóak be.

Az én olvasatomban Tőkei a létező szocializmus elkötelezett apologétájaként az ÁTM-et a szocialista blokk felé irányuló imperializmus-kritikák hatástalanítására használta, 1) a fogalom sztálini elhallgatásának leküzdésével; 2) a „revizionista” Wittfogel által felvetett birodalmi kritika fogalmi aláásásával; 3) és a Szovjetuniót imperializmussal vádoló alternatív „maoista” szocializmus finom diszkreditálásával.

As the 2024 Munich Security Report which has just been published in February this year pointed out, it’s a general worldwide tendency that the appeal of global cooperaƟon is weakening and the raƟonale for absolute benefits is geƫng out of sight, governments (especially in Eastern Europe, Western Asia, the Indo-Pacific, and the Sahel region) are rather concerned about relaƟve gains. The Report suggests that in these Ɵmes of the (re)emergence of zero-sum thinking cooperaƟon between “like-minded states” needs to be maintained as an upgraded transatlanƟc partnership. In the meanƟme, China became the third most imminent risk perceived by the US (and vice versa). Some would argue that these fears are not unfounded, Xi Jinping has (re)introduced the formula of “major changes unseen in a century” shortly aŌer the 19th Party Congress (2017). At that Ɵme, Xi also pointed out that the evoluƟon of the structure of the internaƟonal system was increasingly and irreversibly moving towards rebalancing. The shiŌ in the balance of power is also bringing inevitable changes to the global governance system, Xi said at the 2018 BRICS Summit in Johannesburg. Thus, the quesƟon moƟvaƟng our presentaƟon is how does China try to contest the exisƟng internaƟonal hierarchy, how could those changes idenƟfied by Xi be understood, especially in this world of zero-sum thinking?