A családformák néhány nemzedéken belül lezajló pluralizálódása szétfeszítette család egységes elméleti keretét, hiszen az egyszülős családok, a mozaikcsaládok, a gyermektelen párok alkotta családok, a látogató partnerkapcsolatok nehezen illeszhetőek be a hagyományos családtipológiákba. Mindezek a változások azt eredményezték, hogy a diszciplínák alakulására egyébként is jellemző specializálódás és interdiszciplinarizálódás a családszociológián belül is felgyorsult. Ugyanakkor a diszciplína jelenkori sajátossága az is, hogy a szociológiai szakirodalomban a családszociológiai vonatkozás sokszor közvetett, úgy, hogy a család egyre gyakrabban válik általános szociológiaelméleti – de akár módszertani vagy konceptuális – reflexiók példatárává. Mikroszinten a család a személyes identitás felépítésének, makroszinten pedig a társadalmi változások bemutatásának privilegizált terévé vált. A családi szocializáció, a bizalom felépülése, az intim kapcsolatok, a szerelem, a szexualitás számos kortárs elmélet központi fontosságú elemévé vált.

Főbb fókuszpontok: hazai és nemzetközi tendenciák, értelmezések, konkrét kutatások és családszociológia aldiszciplínák,  későmodernitáselméleti reflexió, aldiszciplína-kutatások.

A – többnyire – pozitív értelemben elgondolt szolidaritás egyre gyakrabban jelenik meg a közbeszédben és a társadalomtudományi szakirodalomban is, miközben a kollektív cselekvések lehetőségei mindinkább beszűkülnek és bizonyos területekre koncentrálódnak. Miközben magának a szolidaritásnak a jelentése mind problematikusabbá, mind összetettebbé, mind ellentmondásosabbá válik, számos közösség, szervezet és mozgalom tesz erőfeszítéseket az egyéni és közösségi szolidaritás működtetésére, megteremtve ezzel a szolidaritáshoz kapcsolódó kollektív cselekvés számos formáját (közöttük társadalmi megközelítésből nézve diszfunkcionálisakat is). A kutatási fókusz lehetőséget teremt a szolidaritás jelenkori alakváltozásának követésére, valamint a kollektív cselekvés lehetőségterének feltérképezéséhez.

A probléma azért különösen érdekes, mivel a nyugati tudományos minták több évtizeden keresztül egy olyan „szocialista társadalomtudományba” szivárogtak be, melynek egy ettől egészen eltérő, a Szovjetunióból érkező külső mintának is meg kellett felelnie. Magának a szociológiának a szétverése, majd az újraszervezése is szovjet döntés eredménye volt. Ez egyszerre jelentette a Szovjetunióból adaptált intézményi és hatalmi struktúrák kiépülését és a társadalomtudományos gondolkodást meghatározó ideológia terhes jelenlétét. Miközben a szovjet szociológia tiltott, tűrt vagy éppen támogatott állapota (s az ezt előidéző politikai, társadalmi tényezők együttese) befolyásolta a magyarországit, a hazai szociológiára mind sajátos társadalmi közege, mind kulturális hagyományai okán a nyugati minták (is) hatottak. Ezek adaptálásában nagy szerepet játszottak taktikai megfontolások úgy a tudományos hatalmat birtoklók, mint az újítók részéről. A rendszerváltozást követően a nyugati elméletek, modellek hozzáférhetősége, a témák kutathatósága szabaddá vált, s a szakma – többek jóslatának megfelelően – professzionalizálódott, kialakult a nyugati piacra (is) termelő szociológusok növekvő csoportja. A nemzetközi szociológia (identitás)válságát a honi sajátosságok – pl. a nyilvánosság és közélet viszonyának átalakulása, a korábban felhalmozott társadalmi tudás megkérdőjelezése – bonyolították. A kilencvenes évek hazai szociológiáját egyszerre terhelték tudománypolitikai, tudományszervezési anomáliák és a szakmai identitás (tartalmi és gyakorlati) válsága, miközben a kutatások támogatására korábban kialakult rendszer is teljesen átalakult. Adott helyzetben nem meglepő, hogy az adaptáció problémája maga is többször ambivalensen jelenik meg a szakmai diskurzusban.

A test egyre hangsúlyosabb (köz)politikai tétté válásával egyre több gyakorlati kutatás épül biopolitikai elméleti koncepciókra. A fenti témamegjelölés egyszerre ad lehetőséget egy tágabb, interdiszciplináris, elméleti megközelítésű, illetve egy egészen konkrét, a mindennapi életet, egészséget, identitást stb. célzó empirikus vizsgálódásnak.