Kutatásaim középpontjában a késő modern társadalmak működésének elméleti vizsgálata áll, különös tekintettel az intézményi struktúrák és az egyéni cselekvés kölcsönhatására. A társadalmi intézmények folyamatos átalakulása, a reflexív modernitás és a társadalmi struktúrák újratermelődése alapvetően befolyásolják az egyének élettapasztalatait, identitásképzését és társadalmi beágyazottságát. Elemzéseim során elsősorban arra keresem a választ, hogy a késő modernitásban miként alakul át a társadalmi rend fenntartása, és hogyan válik egyre hangsúlyosabbá az egyének reflexív viszonyulása saját cselekvéseikhez és társadalmi környezetükhöz.

A empirikus kutatásaim során az említett kutatási eszközöket használom.

Kutatásaim középpontjában a társadalmi felügyelet működésének és történeti átalakulásának vizsgálata áll, különös tekintettel arra, hogyan módosul a felügyelet logikája a modernitásból a késő modernitásba való átmenet során. A modern társadalmakban kialakuló intézményes megfigyelési formák – amelyek a fegyelmezés, a szabályozás és a társadalmi rend fenntartásának eszközei – a késő modern korszakban új mintázatok mentén szerveződnek át. Kutatásomban arra keresem a választ, hogy a felügyelet miként válik mindennapivá, széttöredezetté és gyakran láthatatlanná, miközben továbbra is alapvető szerepet játszik az egyéni viselkedésformák alakításában és a társadalmi normák érvényesítésében.

Kutatásaim középpontjában a rendészeti szervezetek társadalmi beágyazottságának és működésének szociológiai vizsgálata áll. Különös figyelmet fordítok arra, hogy milyen tényezők befolyásolják a rendvédelmi intézményekkel szembeni társadalmi bizalmat, a szervezeti legitimitás megítélését, valamint az erőszak intézményes alkalmazásának társadalmi elfogadottságát. A kutatás célja annak feltárása, hogyan alakul ki és hogyan sérülhet meg az a társadalmi konszenzus, amely a rendészeti gyakorlatokat – például az intézkedések jogszerűségét, arányosságát és pártatlanságát – legitimnek tekinti.